Otthonokra �s f�kra n�zel�d�tt

csonk�tott, b�na v�rosokon �t.

Roncsolt utakon l�kd�st�k tov�bb

a durva �kl� kiteny�sztett �r�k.

Hogy v�res �tj�n elment a poros Nap,

a pihen�k�n, f�k k�zt, minden�tt

r�hurkol�dott vad tekintet�k,

s � �rezte, hogy v�gk�ppen leroskad.

A n�ma f�ld m�r hivogatta h�s�t,

s cs�b�totta mint �r�lt lehet�s�g,

hogy f�ldd�, f�v�, f�v� csendesedhet.

De verss� csiszolt minden t�red�ket,

mert tudta, hogy a d�nthetetlen �rvek

nem r�szv�tb�l, de m�vekb�l erednek.